Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok
sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos
felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,
elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy
ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat,
észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek
simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a
nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától
adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt
mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy
nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő
pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis
jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire
szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése